Tartozom egy hosszabb bejegyzéssel. Már egy hete szerettem volna megírni, csak egy csúnya tavasz előtti taknyos, trüsszögős, borzasztó könnyezéssel kísért nyavaja ledöntött a lábamról, és egészen mostanáig erősödtem. Ma már újra a régi vagyok, jelentem végre meggyógyultam, és igyekszem kicsattanó egészséggel várni a tavaszt! :)
Az egész szeptemberben kezdődött, amikor egy régi barátom felkért, hogy rajzoljak egy borító képet az általa szervezett női konferenciához. Ismerem és szeretem Joyt, ahogy mesélt a konferenciáról, azonnal éreztem, mire vágyik. A kép igazi, finom, nőies legyen. Olyan légies. Vintage. Egyszerűen szép. És közben árassza magából a növekedés energiáját és folyamatát. Ó, és persze kék... az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője. Ez a kép lett az elmúlt hétvégén megtartott Női Konferencia motívuma. Most Nektek is megmutatom a kész képet...
Az egész élet a növekedésről, fejlődésről szól, valahonnan indultunk és valamerre tartunk. Onnantól kezdve, hogy megfogan a kisbaba, növekszik, fejlődik és ez a fejlődés a születés után csak még kinyílik, folytatódik - életünk végéig tart. Olyan gazdag ez a témakör, nagyon tetszik.
Aztán, miután elkészült a kép ismét találkoztunk. Az egyik kedvenc kávézónkban ültünk és beszélgettünk egy kávé mellett.
Egyszer csak azt kérdezte tőlem, hogy elvállalám-e, hogy elmenjek a konferenciára, és tartanék-e egy 20 perces beszámolót a növekedéssel, a művészetem kifejlődésével, a tanulás hosszú éveivel, a belevetett energia és munka megtérülésével és a mostani kivirágzó időszakkal kapcsolatban. Elvállaltam ezt a megtisztelő felkérést, és nagyon izgatottan vártam a múlt hét szombatot.
Még nem beszéltem ennyi ember előtt, kicsit izgatott voltam emiatt... mikor megérkeztünk a helyszínre, láttam, hogy körülbelül kétszázan gyűltek össze a nagy teremben, és várták, miről fogok beszélni. Előttem már szólt ugyanebben a témakörben egy hegedűművész és egy atléta is, most pedig én következem... a szívem egy kicsit a torkomban dobogott, a kezemben ott volt a gyönyörű vintage hangulatú kapcsos jegyzetkönyvem, fekete lapokkal tele, amikre fehér tollal írtam fel a gondolataimat. A színpad kávézós hangulatúra volt berendezve, egy asztal és három szék állt ott. Amikor elfoglaltuk a helyünket - Joy, aki az interjút készítette velem, és a tolmács, aki fordított, alább hagyott az izgalmam. Nagyon tetszett, hogy ott lehettem, és megoszthattam egy hosszabb utat, egy belső utat olyan nőkkel, akiknek ez segíthet egy nehéz időszakban. Arra gondoltam, hogy ha csak egy valakinek segítség, már megérte odautazni és elmondani mindazt, ami a szívemen volt.
Joy néhány szóval bemutatott, a nagy kivetítőn megjelent a konferenciára készített rajzom. Majd így kezdtem az előadást: "Nagy szeretettel köszöntök mindenkit, nagyon örülök, hogy itt lehetek... nem számítottam rá, hogy ennyien lesztek, de engedjétek meg, hogy úgy beszéljek most, mintha csak egy kávézóban ülnénk és kettesben-hármasban beszélgetnénk..." És így is történt. Elszállt az izgalmam, a füzetemet körülbelül az első öt percben néztem... és utána meséltem és meséltem, mindent, amivel tele vagyok, amit átéltem, ami mozgat, ami éltet... annyira szerettem a kedves, mosolygós arcokat, akik csillogó szemmel néztek rám, örömmel hallgattak.
Csodálatos, és számomra is motiváló volt ez az előadás, és az a szeretet özön, amit utána kaptam, elmondhatatlan. Sorban álltak a hölgyek, hogy szót válthassunk egymással, kérdeztek, megköszöntek, megöleltek, hogy mennyire sokat jelentett nekik, hogy milyen jó, hogy pont azokat a gondolatokat feszegettem, amik őket is foglalkoztatják, hogy vállalkozás előtt állnak, és szeretnék elkezdeni, de van, hogy kételyek gyötrik őket, de most sikerült megerősítenem őket, és szeretnék úgy csinálni, olyan szenvedéllyel, amit nálam látnak... olyan hihetetlen szeretetet és megerősítést nyertem én is, hogy két napig utána ez járt a fejemben: a növekedés, tanulás, fejlődés egy életen át tart... és egymás által, a bátorítás által növekszünk és haladunk előre. Sokszor minden adott egy jó és sikeres kezdemény beindításához, csak egy kis bíztatásra van szükség... és, hogy azért mentem, hogy valamit tudjak adni, de legalább annyit kaptam Tőlük én is! Köszönöm a szeretetteljes, kedves légkört, a meghívást és a lehetőséget, Joy.. és Lányok! :)
Én csak bátorítani tudok mindenkit, hogy elő az álmokkal, merjünk nagyot álmodni, és kezdjük el még ma... olyan sokat hezitálunk egy-egy lépésen, sok a kérdőjel... de vannak helyzetek, amikor nincs választás, nincs lehetőség, és akkor hirtelen meg kell tenni, amit addig halogattunk. Aztán mikor bekopogtat a sok jó visszajelzés, a siker bátorító szava hozzánk... akkor arra gondolunk: miért nem mertük hamarabb meglépni? Csak egy ingyenes Facebook oldal létrehozása... csak egy blogbejegyzés... csak egy levél, csak egy vázlat... csak néhány gondolat papírra vetése... minden napnak megvan a maga feladata, de ha kis lépésekben haladunk előre, a távolság kisebb lesz köztünk és az álmaink között! :) Legyen csudaszép hétvégétek, sok puszit küldök!!!!
Eszti.
