Kedves olvasóim!
Ámulok és bámulok, ahogy ezeknek a csodás tehetséggel megáldott embereknek az életét tanulmányozom, hogy a Nagyok életútjaiból milyen sokat lehet tanulni...! Egyikük személyisége ilyen, a másiké olyan, de mind egyedi-különleges-egyszeri
Franz Joseph Haydn (1732-1809) a bécsi klasszicizmus első nagy alakja, osztrák zeneszerző, karmester, tanár volt, egyike a legtermékenyebb zeneszerzőknek. Hatalmas életmű... és micsoda életút! Ha az ő életére gondolok, egy nagy görbe jelenik meg előttem, ami nagyon mélyről indul és szép ívvel a magasba fordul...a kis Haydn túl korán megélte a nagy szegénységet, megküzdött azért, hogy tanulhasson, aztán pedig felnőtt korában nem mindennapi, csillogó magasságokba röpítette az élet... 5és fél évesen elkerült a szülői háztól és saját elmondása szerint több verést kapott, mint ételt, ám még idős korában is hálával gondolt nevelőapjára, aki lehetővé tette számára a tanulást.
Haydn élete nagy részét a művészeteket támogató fertődi Eszterházy grófok udvari zeneszerzőjeként és karmestereként töltötte, ahol az akkori Európa legjobban felszerelt színházának pezsgő életét irányította. Jó hírneve fokozatosan nőtt, egyszer például egy gyémántokkal kirakott szelencét kapott a spanyol királytól, mellyel az uralkodó a művész iránti tiszteletét fejezte ki.
Hatvan éves korára rajongott érte London, Wales, Bécs... nagyon nagy hírű zeneszerző lett, egyenesen imádták. Az angol királynőrendszeresen meghívta a Buckingham-palotába és még nyári lakot is felajánlott neki, hogy nyaranta együtt zenélhessenek.Londoni koncertsorozata után már mind anyagilag, mind emberileg elég független tudott lenni ahhoz, hogy csak a saját elképzeléseit vegye figyelembe döntései meghozatalában és életét az alkotásnak szentelhesse, így élete hátralevő részét ismét az Eszterházyaknál töltötte. A zenében formabontó, újszerű zenei megoldásokat használt, melyek a barokktól már a romantika felé mutattak...
Mostanában a Klasszik rádiót hallgatjuk, nagyon megnyugtatóan hat a klasszikus zene az idegekre és meg is ihlet ...szóval indítok egy új sorozatot a zene szerelmeseiről... Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) osztrák zeneszerző, karnagy, zongorista volt, neve talán mindenki számára ismerősen cseng... a csodagyerek első zeneműveit hat évesen, vígoperáját tizenegy évesen, opera sériáját tizennégy évesen komponálta... bámulatos, hogy a tehetsége már milyen hamar megmutatkozott, igaz? Valódi zseni volt, akinek egész élete nem volt hétköznapi és alkotó életének hátrahagyott gyümölcseit a mai napig élvezhetjük.
Tádádádámm-Tádádádámm... íme Beethoven, a zene Mozartja Ludwig van Beethoven (1770-1827) Haydn és Mozart mellett a bécsi klasszika harmadik nagy alakja. Igazi művész volt, ami abból is látszik, hogy bár életében számos személyes problémával küzdött, ezek nem vették el alkotókedvét. Az átélt fájdalmak és nehézségek, elérhetetlen szerelmek erős sajátos jelleget adtak szerzeményeinek. Hihetetlen belső hallása volt, ami lehetővé tette, hogy hallásának elvesztése után teljesen a komponálás felé fordulhasson. Siketen pont valami olyasmivel foglalkozott, ami a füleknek ad gyönyörű pillanatokat... milyen érdekes az élet! Beethoven gyakorlatilag legyőzte sajàt korlátait és valami örök-maradandót adott a világnak. A zene szerelmese volt, utolsó leheletéig komponált. Nagyon szerette a magányos sétákat a szabadban, fő művei közül is sok nyerte el végleges alakját egy-egy padon...
Klasszikus zenehalgatásos nyugodt napot nektek.
Puszi Eszti
