Ezt a Tavasz Tündér Hercegnőt nem lehetett nem megfesteni. Álomruha, álomszínek, szerelem első látásra.

Mostanában pezseg bennem az alkotóenergia.

Mióta az eszemet tudom, rajzolok. Még járni, beszélni sem tudtam, de már papírt és ceruzát kértem, hogy vonalakat húzhassak. El sem tudtam volna képzelni a napjaimat rajzolás, kreativitás, adás nélkül. Ilyen területen dolgoztam, és szabadidőmben is létrehoztam mindig valamit...

És most kihagytam másfél évet... úgy hozta az élet, hogy valami fontosabb került előtérbe. Szigorú hónapokat feküdtem a kisbabámmal, hogy ki tudjam hordani, hogy egészségben születhessen meg a terhesség utolsó hetének betöltése után. Aztán elmúlt a veszély. És annak a csodálatos és semmihez nem hasonlítható állapotnak, amit anyaságnak nevezünk, minden cseppjét kiélvezve öleltem, puszilgattam, tápláltam az én újszülött kisbabámat. Azóta is minden nehézséget, fáradtságot feledve ébredünk hozzá, amikor csak kell, szeretgetjük, ringatjuk, dédelgetjük. Mióta megszületett, minden reggel úgy örülök neki, mintha karácsony lenne... az első túláradó öröm van bennem immár 10 hónapja... és biztos vagyok benne, hogy soha nem múlik el. 

S most a Kis Szerelmem mellett visszataláltam az alkotáshoz, ami egy életen át kísér utamon. Hiányzott.

Jönnek az ötletek, halmozódnak a színek, formák, témák a fejemben... meglátok egy álom-ruhát, azonnal nekiállok lefesteni. Megfog egy mozdulat, egy pillantás... fejben máris rajzolok. Minden téma, amit csak látok! És ez csodálatos állapot. Szabad vagyok. Lélegzem.