A portrézás egy érdekes kihívás. Mindig a fénykép mögé kell nézni, és megpróbálni a Lelket megfesteni... nem elég az arcot... magát az Embert kell ábrázolni. Ez hol könnyebben, hol nehezebben megy, tekintve, hogy egy fényképet látok csak, ami az emberi élet egyetlen pillanatát rögzíti... azt a pillanatot kell megfognom, abból visszahámozni gondolatban sok mindent és kibontani a fotóban rejlő titkokat és lehetőségeket.
Az ábrázolással közelíthetünk a valósághoz jobban, ami az én kezem alól kikerülve szintén mesés, idealisztikus lesz, bármilyen speciális hátteret lehet kérni, át lehet öltöztetni a szereplőket a képen, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a lehetőségek tárháza végtelen!!!! :) Ez maga a csoda.
És a portré lehet igazi cartoon-os is... olyan mesés, átfogalmazott... én elárulom: ebbe szerettem bele először és igazán! Ebben olyan varázslat van, ami tényleg mindig valami nagyon újat ad hozzá a valósághoz. Mesés portréra példa most: a cuki Kisbaba narancs mellénykében, nézzétek csak meg.
Rajzfilmfigurás portrénál a valóságot átértelmezve, a festő szemén keresztül láthatjátok. Ez nem természet utáni ábrázolás, itt nem arra törekszem, hogy minél élethűbb legyen a modellem. Képzeljetek el most egy mesebeli kaput, ami csupa-csupa csillámpor, valójában nincs is fizikai határa, tömege, kiterjedése... mert ha hozzáérünk, tündérporként áramlik az ujjaink között.. fényből, szirvárványból és varázslatból áll, csak úgy szikrázik a napfényben. És ha ezen a boltíven átlépünk, hopp... a rajzok és mesék világában találjuk magunkat. Amikor végignézünk a testünkön, láthatjuk: mi magunk is rajzzá változtunk!!!! Hát így él az én elképzelésemben az igazi cartoon characters tervezés... :)
A szemek határozzák meg az arcot. A szem, ha kifejező, életre kel az egész kép! :) Minderre jönnek a különleges vágyak, kérések, amiktől valóban személyes és egyedülálló lesz a mesés portré. Bárkiből bármi lehet... ha például olyan igazi "boss"-os hangulatban szeretnénk viszontlátni magunkat, vagy ismerősünket (mint ahogy az egyik festményemen is láthatjátok), elővarázsolom! Megrajzolom a mozdulatot, ha nincs olyan fénykép, amin pont így ül, színekkel, formákkal, kiegészítőkkel olyan festményt készítek, mintha mindig is így ült volna a modellem... pohárral, szivarral a kezében, öltönyben, kedvenc mozdonyának képével a falon... tekintélyes bőrfotelben. Ez az igazi varázslat! :) És mennyire élvezetes elkészíteni, számomra ez szenvedély! :)
A tengerparti képregény stílusú portré a szerelmes párról, külön kérésre ilyen hangulatban készült, a háttérben pedig megismerkedésük emlékére az a hajó, ahol találkoztak. Nekem nagyon tetszik ez a képregényes hangulat, tényleg egy igazi átalakulás, ahogy a fotó rajzzá változik.
